EGY KERESZTYÉN MÁRTÍRTÓL, WATCHMAN NEETŐL TANULT GONDOLATOK

EGY KERESZTYÉN MÁRTÍRTÓL, WATCHMAN NEETŐL TANULT GONDOLATOK

SOK SZELLEMI CSATÁT ELVESZTETTÜNK A DICSŐÍTÉS HIÁNYA MIATT! 2013 februárja van San Franciscoban. Istentiszteleti alkalmon veszek részt ebben a szép kaliforniai városban. Sok jó tanítás és gyönyörű ének hangzik el az imaházban. A gyülekezetet a nemzetközileg ismert kinai keresztyén pásztor, tanitó és író Watchman Nee alapozta meg. Kimagasló egyeniség volt, rengeteget munkálkodott az Úr szöllőskertjében. Emiatt a kommunista Kinában sokat kellett neki szenvednie, megaláztatasokban, bántalmazasokban és kínzásokban volt része. De az Urat sosem tagadta meg, mindvégig hűséges maradt Hozzá. Istenünktől biztos megkapja a mártírok koronáját, hiszen betegségek közepette húsz évet kellett neki börtönben letöltenie. De szellemét nem tudták bilincsekbe verni, az szabadon szárnyalt Istenünk felé. A sötét börtönből sosem szabadult ki, ott is halt meg, megkínzottan és betegen. A családját sem értesitették elhunytáról. Csak mikor jöttek hozzá látogatni, akkor adták át a drága szent elhamvasztott maradványait a családtagjainak.… De munkássága, öröksége mint fénylő csillag, most is világít és utat mutat. Számomra a «Dicsőítés» című könyve sokat jelentett. Összefoglalom a föbb gondolatokat:

A szeptember 23-i igehirdetés szövege

A szeptember 23-i igehirdetés szövege

Isten a napokban többször elém hozta, hogy gyermekek vagyunk a Krisztusban,  Isten gyermekei.  Vajon mit érez Isten, amikor ránk tekint keresztyénekre? Hogyan és mit kellene tennünk ahhoz, hogy Isten szeretett gyermekeivé válhassunk? Hogyan kellene a keresztény gyermekségünket  megélnünk, hogy méltó testvérei lehessünk a Krisztusnak? Ezek a kérdések foglalkoztattak, miközben elém került a kisfiam képe.  Vajon Isten is így szeret bennünket, ahogyan mi  szeretjük a gyermekeinket? Emlékszem ahogyan vártuk a gyermeket, emlékszem az örömre amikor megtudtuk, hogy jönni fog, és az aggodalomra, hogy nehogy valami baj legyen.  Örömmel asszisztáltam végig a szülést, együtt szenvedtünk, és együtt örvendeztünk  Benjamin megszületésénél. Mózes 1. könyve 3.fejezet 16.-vers:  „Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselõsséged fájdalmait, fájdalommal szülsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, õ pedig uralkodik te rajtad”