Medgyesi Paula 2011. március 20. Bemerítés

Szeretnék köszönetet mondani mindnyájatoknak, kicsiknek és nagyoknak egyaránt azért, hogy befogadtatok magatok közé! Olyan bibliai gyülekezetet kerestem és találtam itt meg, amely őszinte szívvel hiszi, hogy Jézus az ő személyes Megváltója, dalaitokban, imáitokban és egyéb megnyilvánulásaitokban rendszeresen hallhatom Jézus üzenetét, jelenlété sugározni felém. Mindenekelőtt L-nak köszönöm, hogy nagy szeretettel, türelemmel nyesegette az én hitem vadhajtásait. Ezt a napot Jézus Krisztusnak ajánlom föl, Jézusnak, aki egész életem át velem volt, akit soha meg nem tagadtam. Ő volt a lámpásom egész utamon. Ő terelgette csetlő-botló lépteimet sugárzó fényével. Az már az én látásom gyengesége volt, hogy az Ő fényét néha csak pisla mécsesnek láttam, de máskor szikrázó fáklyának. Melege azonban mindig sugárzott rám a tűző nap fényével vagy csillagfényes holdsarlós szelíd égboltjával, mely olyan sokszor elkápráztatott fényességével és ragyogásával. Nem kellett, hogy lássam Őt, nem kellett, hogy érintsem, tudtam, hogy Ő mindig velem van. Szerette bennem a gyermeket. Ismeret felnőtt titkaimat. Tudta, hogy „sokáig vándoroltam hangok nyomában, melyek maguk után csalogattak, de nem vezettek sehova”. Megbocsátotta; újra és újra eljött hozzám, s végül velem maradt lelkem csendjében. És velem maradt legelesettebb napjaimban, mert Ő a betegek gyógyítója, a megvetettek barátja, mert Ő egész valójában a megtestesült szeretet és együttérzés. Néha csak vánszorgok kijelölt utamon, de három dolog erőt ad lépéseimnek: Az első Jézus személye, a második, hogy Isten szeret engem, és családja tagjának tart, a harmadik pedig annak biztos tudata, hogy életemből semmi sem veszett kárba. Eddig beértem azzal, amit Jézusról írtak, tanítottak. Ezután azt keresem majd, amit maga Jézus tanított. A szív tisztasága, az egyszerűség, a becsületesség, az irgalom, a megbocsájtás az Ő hitvallása, amit követnem kell. Tanításaival, példabeszédeivel ablakot nyitott Isten országára, és oda engem is meghívott. Lépten-nyomon az Ő hangja szól hozzám, és ez a szeretet hangja. Életem előtte nyitott könyv, Tudom, hogy ahogy most vagyok, ahogy eddig éltem, nem állhatok elé, sem Isten színe elé. De élek a felkínált kegyelem lehetőségével, bocsánatot kérek bűneimért, kész vagyok új életre, amely méltó az Ő áldására. S mert kedvet kaptam betekinteni a mennyei ablakon, és szeretnék bejutni Isten országába, mindent megteszek azért, hogy az ég számtalan csillaga közé odatehessem az én földi életen parányi mécsesét is.
Ámen

„Emlékezem rá irgalmas Jézus, hogy utad oka én vagyok.”