Ez a történet valahol Gábor jellemzéséhez tartozik. Amikor még a Belvárosban laktunk, Gábor észrevette, hogy a lépcsõház alá beköltözött egy 50-60 év körüli férfi, és ott töltötte az éjszakáit. A lakók gyanakodva figyelték, de aztán nem törõdtek vele. (Ebben az idõben nem volt a házhoz kapukulcs.) Nem úgy Gábor! Egy szép nap kikérdezte a „lépcsõ-lakót”: honnan jön, mit csinál, vannak-e rokonai stb.? Kiderült, hogy az öreg Gyálon lakik, nõs, és az õ dolga – pénzkeresete az, hogy összeszedje a pesti házakban található visszaváltható üvegeket, s a pénzzel hozzájárul a háztartáshoz. Idõnként hazamegy a feleségéhez, máskor napokig a mi házunkban lakik. Egy ócska széken ülve alszik. Gábor a következõ napokban ellátta a jövevényt egy ócska matraccal, párnával, takaróval. Egy nap aztán barátunk beállított hozzám egy óriási csomag friss zöldséggel; ezt a felesége küldi nekem viszonzásul. Egy idõ után a lakók kezdtek ragaszkodni a lépcsõlakójukhoz, mivel õ lett a „házmester”. Hát ilyen volt Gábor!