Dávid és Góliát (igehirdetés)

Dávid és Góliát történetéhez a Harc az óriásokkal című könyv adta az alapgondolatot. Sok segítséget kaphatunk a történetből saját harcainkhoz.
1 Sámuel 17: 1-53
Nézzük meg először, hogy mit tesz Góliát!
• Kérkedik az erejével
• Csúfolja Izrael seregét
• Csúfolja Dávidot
• Csúfolja Istent

Ezt teszi Góliát velünk is. Milyen a mi Góliátunk?
• Munkanélküliség
• Elhagyatottság
• Depresszió
• Betegség
• Anyagi nehézségek
• Számlák , amiket nem tudunk kifizetni
• Célként előttünk lebegő osztályzatok, amiket nem tudunk elérni
• Emberek, akiknek képtelenek vagyunk kedvére tenni, bárhogyan is erőlködünk
• Szenvedély , aminek nem tudunk nemet mondani
• Rossz szokás, amit nem tudunk elhagyni
• Olyan múlt , amin nem tudunk túllépni
• Olyan jövő,amely teljességgel reménytelennek látszik

Góliát megjelenik reggel és este és mindig ugyanazt mondja: Úgysem sikerül. Hiába minden. Nem győzhetsz ellenem! Te egy gyenge senki vagy. Ismerősek ezek a gondolatok? Egy munkatársam fiatal korban kezdett dohányozni és szokott rá az italozásra. Sokszor ébredt alkkoholmámorból úgy, hogy azt sem tudta, hol van. 21 évesen pedig egyik pillanatról a másikra letette mindkettőt a saját akarata erejéből. Nincs szüksége Istenre – úgy gondolja- mert amit akar, azt meg tudja tenni. Meg fogtok lepődni azon , amit mondok, de azt gondolom, hogy igaza van.
Sokan mondják, hogy a gyülekezetek, templomok a gyenge emberek gyűjtőhelyei. És igazuk van. Akik elég erősek a saját szemükben azoknak tényleg nincs szükségük Istenre bizonyos értelemben. Jézus is ugyanezt mondja: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.” ( Lukács 5 : 31)
Amíg valaki nem látja meg a saját gyengeségét saját Góliátjával szemben, addig úgy érzi, nincs szüksége Jézusra. Amíg valaki nem érzi szükségét Isten segítségének, addig Isten nem biztos, hogy beleavatkozik az életébe. Még így is lehet, hogy segít, de általában megvárja, míg kérjük őt. Sok olyan ember is van, aki nem hajlandó beismerni a gyengeségét. Mutassatok nekem egy olyan férfit , aki szeret dicsekedni azzal, hogy milyen gyenge! Pedig minden embernek arra van szüksége, hogy eljusson a gyengeség állapotába , illetve ennek az állapotnak a beismerésére. Amíg nem teszi, nem képes elfogadni az ingyen kegyelmet Krisztustól, mert nem képes elhinni , hogy szüksége van rá.
Egyszer mindenki szembetalálja magát azzal a Góliáttal, amelyhez kevés a saját ereje, és Krisztus erejére van szüksége. Pál ezt írja a 2 Kor 12: 9-10-ben: „ Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem…mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” Megintcsak igazat kell adnom azoknak, akik a világ fiai, és nem hajlandók beismerni gyengeségüket, mert amíg nem találkoznak Krisztussal, csak saját erejükben bízhatnak. Sok mindent el lehet érni saját erőből is, de két dolgot sosem: Nem tudjuk saját erőből elérni az üdvösséget és nem tudjuk legyőzni a bűnt. El kell jutni odáig, hogy az ember meglássa Krisztus erejét és meglássa saját gyenge voltát. Így hát aki gyengének érzi magát a bűnnel vagy az élet bármely kihívásával, úgymind saját Góliátjával szemben Isten nélkül , az örvendezhet, mert tudatában van annak, hogy Krisztus kegyelmére szorul. Pál ezt is írja az 1 Kor 1: 27-ben: „Azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket.”
Dávid nem volt nagy darab ember nemhogy Góliáthoz, még Saulhoz képest sem. Lötyögött rajta Saul páncélja. Sőt saját fivérei és talán még édesapja is megvetették. Kicsinek, gyengének, semmit érőnek tekintették Dávidot. Még arra a lakomára sem hívták meg, amelyen Sámuel ki akarta válsztani a leendő királyt. Talán még Dávid is kezdett így tekinteni magára, de épp ezért még inkább szükségét érezte annak, hogy Isten erejét tudja maga mellett, és Isten erejébe vesse bizalmát. A 34-36. versekben így szól Dávid Saulnak: „ Pásztor volt a te szolgád apja juhai mellett, és ha jött egy oroszlán vagy medve , és elragadott egy bárányt a nyájból , utánamentem, leterítettem és kiragadtam a szájából. Ha pedig ellenem támadt, megragadtam a szakállánál fogva , leterítettem és megöltem. Leterítette a te szolgád az oroszlánt is , a medvét is: így jár majd ez a körülmetéletlen filiszteus is, mint azok közül bármelyik, mivel csúfolta az Élő Isten seregét.”

Vajon saját erejében bízva győzte le Dávid a vadállatokat? A válasz a 45.versben található amint Góliátnak mondta: „Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a Seregek Urának , Izrael csapatai Istenének nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál.” Dávid nem azt nézte, minek tekintik őt, hanem azt, minek tekinti őt Isten, sőt még inkább azt, hogy kicsoda Isten. Hogy milyen hatalmas, és hogy ez a hatalmas Isten mellette áll és vele harcol a Góliátja ellen. Dávid így fogalmaz a 8.zsoltár 4-5. Versében: „Ha látom az eget, kezed alkotását, a Holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó , mondom, hogy törődsz vele, és az ember fia , hogy gondod van reá?”
Amikor Dávid Góliát előtt áll, vajon Góliát bicepszét méregeti? Vagy dárdájának a méreteit? Netán Góliát önbizalmához méri a sajátját? Dávid nem a probléma nagyságát , nem a probléma közelségét nézi, és nem rémül meg a probléma fenyegető voltától . Dávid Isten erejét, Isten hatalmát nézi, és a mindenható segítő kezébe helyezi bizalmát. Nem a saját erejével kérkedik, hanem az Úr erejével dicsekszik. Dávid megtapasztalta az Úr segítségét az oroszlánnal és medvével szemben is.

Lehet, hogy neked csak most kell szembenézned az első vadállattal, de az is lehet, hogy már a sokadik Góliátoddal harcolsz. Például tanulási nehézség, betegség, szeretethiány, anyagi nehézség, vagy szenvedélyek ellen. Az is lehet, hogy már tapasztaltad Isten segítségét néhány ilyen vadállattal szemben. Bízz Istenben a mostani Góliátod elleni harcban is! Talán úgy érzed a te Góliátodon nincs egy tenyérnyi sebezhető hely sem. Tetőtől talpig páncélban van a legjobb fegyverzettel ellátva és hatalmas erővel bír. – Egy megjegyzés: Ha Góliát tetőtől talpig páncélba van öltözve, vajon ki fél jobban? Te Góliáttól, vagy Góliát Istentől?

Neked mid van? Nincs rajtad páncél, nincs erőd, a fegyverzeted csupán egy parittya és néhány kavics, ami egy vadállat elijesztésére szolgál, nempedig egy páncélos ellenség megölésére. Sokszor úgy tapasztaljuk, hogy az imádságunk kavicsai unos – untalan lepattannak Góliátunk páncéljáról, hiszen oly régóta imádkoozunk már egy-egy dologért, ami sehogy sem akar megváltozni. Ne hagyd abba! Ne hagyd abba a parittya forgatását , a kavicsok kilövését, mert neked kell kinyitni a szádat az imádságra, de Isten az, aki erőt ad a kavicsba és pontosítja a célzást. Isten segít neked Góliát elleni harcban. Nem biztos , hogy mindig az első kavics fog rést ütni Góliát homlokán, de erre a kavicsra is szükség van.
Ahogy Dávid zsoltáraiban megemlékezik Isten segítségéről, ugyanúgy emlékezzünk háladó imákban arról, miben tapasztaltuk Isten segítségét. Talán emlékeztek rá, egyszer azt kértem, azért imádkozzatok, hogy ne panaszkodjak. Nemrég mondta a feleségem, hogy azt vette észre, hogy sokkal kevesebbet panaszkodom. Bár még nincs teljesen legyőzve ez a Góliát, de már sokat gyengült. Isten meghallgatta az imádságokat. Ahogy Dávid magasztalta Isten fenségét és hatalmát, mi is tekintsünk Istenre és magasztaljuk őt. Lássuk meg erejét , tekintsünk az Ő erejére a problémák helyett.

Ahogy Dávid elmondta Istennek zsoltáraiban minden rossz érzését , csalódását , mi is mondjuk el Istennek a mi csalódásainkat. Volt amikor Dávid úgy érezte , Istenben csalódott, és ilyen értelemben kezdte a zsoltárát, a végére rájött, hogy nem Isten csalta meg őt, hanem a saját szíve. Ha nem azonnal veszünk győzelmet Góliátunk felett, akkor se forduljunk el keserűen Istentől, és ne szorítsuk össze ajkunkat, hanem szóljunk a Mindenhatóhoz, aki meg fogja láttatni velünk a valóságot, megváltoztatja szemléletünket, és megsegít Góliáttal szemben. Dávid bevallja a 32. Zsoltárban „míg elhallgattam, megavultak csontjaim…de megvallottam neked vétkemet…és te megbocsátottad bűnömet … körülveszel a szabadulás örömével.” Valld meg bűnödet Istennek , ő megbocsát és körülvesz a szabadulás örömével.
Ahogy Dávid kérte Isten segítségét az oroszlánnal , medvével , Góliáttal szemben, ugyanúgy kérheted Isten segítségét, hogy:
• A szeretetlenséggel szemben szeretettel
• Az anyagi nehézségekkel szemben áldással
• A szenvedéllyel szemben erővel
• Az elérendő célokkal szemben reméénységgel
• A depresszió helyett örömmel töltsön meg.

Lőjük ki azokat a kavicsokat Góliátra! Lőjük ki, tudva, hogy Isten fog bele erőt adni, és Isten fogja azt irányítani. A világ szemében őrültség, a világ szemében egy nagy nulla, amink van. De kinek hiszel? A világnak? A problémának , ami kigúnyol téged? Vagy Isten Igéjének, Isten Szellemének, aki azt mondja: Kérj és kapsz, keress, és találsz, zörgess és megnyitják neked?

Hadd kérdezzem meg így a vége felé: Miért nevezi Isten Dávidot szíve szerint való férfiúnak, aki teljesíti minden akaratát? (Ap.Csel 13:22) Hiszen Dávid élete során sokszor nem azt tette, ami Isten akarata szerinti lett volna. Ám Dávid mindig megtalálta a visszautat Istenhez, és mindig kész volt újra elővenni a parittyát Gólliát ellen, újra és újra Isten erejére támaszkodva, és Isten segítségében bízva.

Tedd meg ezt, testvérem! Vedd elő azt a parittyát, tedd bele az imádság kövecskéit, és Istenben bízva nézz szembe Góliáttal!