Végre eljött a nyár és új életemben hajtott a vágy, hogy minél több gyülekezetet, testvéreket ismerjek meg. Kigyűjtöttem magamnak gyülekezetek címeit és elindultam országot járni biciklivel pénz nélkül egy szál ruhában. Sok új megtapasztalásban volt részem. Mindenütt szeretettel fogadtak. Elláttak útravalóval, jó tanácsokkal. Az egyik helyen a prédikátor még ajánlólevelet is írt, hogy a körzetében lévő gyülekezetében fogadjanak, mert jártak már előttem ott hamis atyafiak. Mindenütt elmondtam a történetemet, bizonyságot tettem a közelmúltban átélt megtapasztalásaimról. Volt olyan eset, hogy letört az egyik pedál a bicikliről és én azért adtam hálát, hogy a másik lábam odakötözve tovább tudtam haladni a következő faluig, ahol egy bácsi meghegesztette nekem. Néha még pénzt is kaptam, amit nem tudtam mire vélni, de az Úr gondoskodását láttam meg később ebben is, mert alkatrészt kellet venni a biciklihez. Találkoztam olyan prédikátorral is, akinek megvonták a működési engedélyét, mert egy orosz katonának adott bibliai tárgyú írást, traktátust, melyeket nyugaton nyomtattak, és illegálisan hoztak be az országba. Beszélgetésünk közben jött éppen a postás és hozott neki száz forintot. Akkoriban nagy pénznek számított. Támogatásként kapta egy testvértől. Ő pedig adott belőle nékem tíz forintot és elmagyarázta a tized történetét. Egy másik gyülekezetben a faliújságon láttam egy rajzot. Egy vasútállomást ábrázolt, ahol már csak a vonat vége látszott. A hangszóróból kisugárzó hang odaírva, „Mennyországba az utolsó vonat elment”. Egy későn jövő utas, akin a kabát kigombolva, kalap hátracsúszva a fejéhez kapva mondja: „Éppen ennyit szoktam az imaóráról is késni” Zeneileg nem voltam képzett, de szerettem énekelni. Az énekek mondanivalója, a tartalma volt az, amiben üzenetet, tanítást találtam. Egyik helyen a prédikátor felesége még le is íratta velem a szöveget, mert annyira találónak, fontosnak tartotta a benne rejlő üzenetet. Így emlékszem rá:

Testvéredet te meg ne bántsd,
Testvéred mindig szeret.
Testvéred útját jól vigyázd,
Ha eltéved te vezesd.

Soha se hidd, hogy nem szeret,
Ha nem mosolyg mindig rád,
Ha nem oly szívesen felel,
Mint ahogy te gondolnád.

Testvéred nem adós neked,
De tartozol neki te.
Szeretetét mindig érzed,
Ő a tiéd érzi-e?

Add át az Úrnak életed
Majd Ő csodát tesz veled
Érzed te szeretsz keveset
Testvéred mindig szeret.

Amikor elkezdődött az új tanév az igazgató, új szigorú házirenddel lepett meg bennünket a kollégiumban. „Aki egy óránál tovább igazolatlanul távol van a délutáni tanulási idő alatt, azt azonnal ki fogja zárni a kollégiumból. Ne is kérjen senki kimenő engedélyt, mert úgysem fog kapni.” Éreztem, hogy miattam vannak ezek a megszorítások, hogy ne mehessek imaházba. Ezért kezdeményeztem egy beszélgetést ez ügyben, de az igazgató mindig csak halogatta. Persze azért én gyakran kilógtam. Egyszer aztán összefutottam vele az utcán úgy, hogy észre sem vettem, amikor ő meglátott a másik oldalról. Amikor beértem, mondta a napos, hogy be kell hozzá mennem. Diadal ittasan fogadott, nem felejtve el az elmúlt tanév végén tett fenyegetéseit. Számára eljött a megtorlás pillanata. Most a kezembe vagy – gondolhatta. Ahogy beléptem, már zúdultak is rám a kérdések, melyekre nem várt választ. Csak az volt a cél, hogy összeroppantson, megfélemlítsen.
„Hol voltál?! Ki engedett el?! Mért nem kértél engedélyt?!” Nem is tudtam hirtelen mit felelni, de mégis eszembe jutott egy megfelelő válasz. Az utolsó kérdésre válaszoltam: „Azért nem kértem engedélyt, mert azt tetszett mondani, hogy ne is kérjünk, mert úgysem kapunk.” Ez az őszinteség meglepte. Szinte teljesen kibillentette az addigi magabiztos állapotából. Hazudozásra, magyarázkodásra számított. Jóval később értettem meg az alábbi Igék igazságát:

Péld. 25.15
Tűrés által engeszteltetik meg a fejedelem, és a szelíd beszéd megtöri a csontot.

Péld. 15.1
Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.

Az volt a büntetés, hogy ismét kitolta egy hónappal a beígért megbeszélés idejét a hétköznapi kimenő engedélyezésével kapcsolatban. Azért még nyomatékosan megjegyezte, hogy ifjúgárda meg KISZ tagokat se enged kimenőre hétköznap. Erre reagálva mégis volt bátorságom megkérdezni, hogy akkor milyen esélyem lehet nekem a büntetés letelte után, hogy mégis el fog engedni. Akkor azt mondta, hogy eldöntötte, hogy hetente egyszer el fog engedni. Azonban egy nem várt esemény, egy tragikusan hirtelen bekövetkezett haláleset ezt a megállapodást is felülírta.

Folytatás következik…