Gondolatfoszlányok a karantén idején 1.
2020. március 19. Az elmúlt napok valamelyikén valaki a facebookon közölt egy írást: Mi lesz később, ha lefut a coronavírus járvány jelenlegi aktív szakasza. A vágy és remény kinyilvánítása; „Milyen nagyszerű lesz, ha minden visszatér a régi kerékvágásba…, majd újra gondtalanul szürcsöljük a jeges limonádét a kávézó teraszán vagy a strand büféjében…” Úgy vélem, az az idő nem fog visszatérni. Nem lesz úgy, mint ezelőtt. Sőt mi magunk se leszünk ugyanazok, akár túlélők, akár elköltözők. „A világ órája” ugyan még nem állt meg, de teljesen új folyamat indult el történés-sorozatában. A teremtő Isten nem ránk zúdította büntetését, hanem engedte, hogy a magunk, – emberek által – elkezdett,és mérhetetlenül kiszélesített folyamatok ki- vagy beteljesedését. Nem csupán az ateisták távolodtak el az egyetlen élő Istentől, hanem az un. vallásos – akár hívőnek nevezhető tábor is. Régi vagy újkeletű vallásos szerkezetek gyakorlatában vagy építésében hatalmat tulajdonítottak, osztottak maguknak, elszakadva attól, Akié egyedül a hatalom. A vonat megállt… Próbálunk úgy tenni, mintha haladna. Győzelemként hangsúlyozzuk az új lehetőségek kínálta megoldásokat, elérhetjük sok ezer kilométerre élő szeretteinket, barátainkat, lehet video konferenciákat-, online közléseket megosztani társadalmi, politikai, vallási üzeneteket közzétenni… Minden eszközhasználattal tápláljuk a reményt, majd egy napon minden a régi lesz. És ha nem? A…