Isten a napokban többször elém hozta, hogy gyermekek vagyunk a Krisztusban,  Isten gyermekei.  Vajon mit érez Isten, amikor ránk tekint keresztyénekre? Hogyan és mit kellene tennünk ahhoz, hogy Isten szeretett gyermekeivé válhassunk? Hogyan kellene a keresztény gyermekségünket  megélnünk, hogy méltó testvérei lehessünk a Krisztusnak? Ezek a kérdések foglalkoztattak, miközben elém került a kisfiam képe.  Vajon Isten is így szeret bennünket, ahogyan mi  szeretjük a gyermekeinket? Emlékszem ahogyan vártuk a gyermeket, emlékszem az örömre amikor megtudtuk, hogy jönni fog, és az aggodalomra, hogy nehogy valami baj legyen.  Örömmel asszisztáltam végig a szülést, együtt szenvedtünk, és együtt örvendeztünk  Benjamin megszületésénél. Mózes 1. könyve 3.fejezet 16.-vers:  „Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselõsséged fájdalmait, fájdalommal szülsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, õ pedig uralkodik te rajtad”