A földszintes családi házakat lezárja egy széles kétsávos út. Az út túloldalán félelmetes falanszter szerű épület a tízemeletes tömbjével, körülötte az egy vagy kétszintes kisebb épületek,  mint a csápok nőnek ki belőle. A hármas kórterem a hetediken; öt ágy, sőt a szobához fürdőszoba, WC, zuhanyozó is tartozik. Az egész létesítmény kb. 50 éve épült, valószínűleg büszkeséggel töltve el az akkor regnáló egészségügyi kormányzatot. Az 50 év alatt karbantartásra nem költöttek. A maga idejében luxusnak számító fürdőszoba faláról a csempék harmada lehullott, a zuhanyozóból a szobába folyik a víz egy kis tavat képezve annak közepén. A WC kagylót a padlóhoz rögzítő csavarok elrozsdásodtak, a wécét éppen használónak tengeribetegséghez hasonló imbolygást nyújtva. A rugós vaságyak a vastag szivacsmatraccal honvédségi barakkra emlékeztetnek. A bejárati ajtó melletti ágy betege Sanyi bácsi. Sanyi bácsi hanyatt mozdulatlanul fekszik az ágyban. Láthatóan megtermett idős ember. Zoknis lába kilóg az ágyrácsok között. Arcát, mint minden betegét és az alkalmazottakét is maszk takarja. Haja nagyrésze már kihullott, a maradék csapzottan lóg a nyakába, a szakálla is. Nem tudni, már a karantén előtt is volt-e, vagy azóta nőtt meg. Rögtön kiderült, hogy szeretne kommunikálni. Először úgy véltem, a maszk miatt nem érthető a beszéde. A szófoszlányokat képtelen voltam összerakni. Étkezéskor…