Mióta elolvastam William Poul Young Viskó című könyvét azóta él bennem egy számomra nagyon is kívánatos és kellemes a Teremtővel való együttlétre való vágy. A levegő tele jó illatokkal, testi-lelki-szellemi jóllakottság, elégedettség. Sokat foglalkoztatott, hogy ez vajon normális-e. Mármint hogy teljesen párhuzamot vontam az édeni állapot és a Viskóban leírt körülmények közé. Ma reggel azután olvastam a tékozló fiú történetét és ismét csak ugyanaz a hangulat lett a szívemben úrrá. Fáj és fáj amit az ember tett. Elcseréltük azt jó kapcsolatot, amiben minden szégyenkezés nélkül, meztelenül sétálhatunk együtt Istennel. (Na nem a ruhátlanság hiányzik…)