Dobner Győző A reformáció 500. évfordulójának méltó megünneplésére gazdag esemény sorozattal, programokkal készültek a protestáns egyházak külön-külön és együtt is. Mivel nem vettem részt a Sportcsarnokban lezaljott közös rendezvényen, nincsenek információim arról, megemlékeztek-e a reformáció Luther és Kálvin nevéhez fűződő két fő irányzata mellett a harmadik, kevéssé ismert mozgalomról – az anabaptizmusról. (Úgy vélem, ebben a körben nem szükséges a görög alapszó jelentésére időt töltenünk.) A jelenlevők bizonyára ismerik a reformáció korszakának mozgalmait, de a harmadik ág meghatározó vezetői talán nem annyira ismertek. Az elnagyolt történelmi tájékoztatás az anabaptizmust Münzer Tamás által vezetett parasztlázadással azonosítja, noha az általa vezetett mozgalom csupán egy radikális vonulata a Svájctól a német fejedelemségeken – Német Alföldön, ill. Kelet-Európán átívelő mozgalmaknak. A mozgalom egészének negatív megítélésében egy amerikai teológus történész (William R. Estep) gondos kutató munkája hozott változást. Tanulmányában bizonyította, az anabaptisták alapvető hitelveinek többsége nem állt ellentétben a nagy reformátorok tanaival, ellenben tanításuk nem a tömegbázis kiépítését helyezte középpontba, hanem a közösség testvéri kapcsolatának mélyebb megteremtését. Az anabaptista mozgalom különböző irányzatai élesen elváltak egymástól, noha kezdetben szinte minden vezető személyiségük kapcsolatban állt Luther Mártonnal. Münzer Tamás 1519-20 táján Luther ajánló levelével érkezett Zwickauba, hogy a Szent katalin Templomban megkezdje lelkészi szolgálatát. A művelt, egyemet…