„Oh te szegény, szélvésztől hányt, vigasztalás nélkül való! Ímé, ólomporba rakom köveidet, és zafírokra alapítalak” (Ésaiás 54:11. vers Károli fordítás) „Szegény te, szélhányatott, megvigasztalatlan, íme fénymázba rakom köveidet, és zafírokkal alapítlak meg.” (Ésaiás 54:11. vers héber-magyar fordítás) „Íme ólomporba rakom köveidet” – „íme fénymázba rakom köveidet” HOGYAN LEHETSÉGES EZ? Ezt az alábbi magyarázatot találtam: Fiatal koromban az Iparművészeti Gimnáziumba jártam, kerámiát tanultam. A jellegtelen, sokszor sötétbarna színű ólomoxid porokat vízben oldottuk, befestettük a cserépedényt, csempét stb. Azután a mester berakta a kemencébe a névjeggyel ellátott tárgyakat, és 1200Cº-on két órán át kiégtek. Kihűlés után a kinyitotta a kemencét, és csodálatos átalakulást láttunk! Csillogó, káprázatos, egymásba olvadó színeket, és olyan kemény felületet, ami teljesen ép, beborít, megvéd, miközben gyönyörködtet. És mindegyik más! Ezt nem lehet levakarni, ez nem a „mázzal való vakolás”. (Ezékiel 13: héber-magyar bibliafordítás) Ha kisebb lett volna a hőfok, ha kevesebb ideig tart az égetés; az eredmény: göcsörtös, porladó felület. Ha ennek ellenkezője, akkor megreped az edény. DE MESTERÜNK TUDTA A DOLGÁT – és Ő MOST IS TUDJA! (Beküldte: Mária)